APRV: a gépi lélegeztetési szövődmények megelőzése

Az akut ellátás specialistáiként tudjuk, hogy a légútinyomás-felengedő lélegeztetés (PC-APRV) lehetővé teszi a spontán légzést folyamatos pozitív légúti nyomás alatt rövid nyomásfelengedésekkel. A PC-APRV segítségével maximalizálhatja a spontán légzés előnyeit, stabilizálhatja és fenntarthatja a kilégzésvégi tüdőtérfogatot.

• A hagyományos pozitív nyomású lélegeztetéssel összehasonlítva az APRV spontán légzéssel fokozta az oxigenizációt, a szívindexet és a tüdőcompliance-t, amellett, hogy kevesebb szedatívumra volt szükség.¹
• Csökkent az alveoláris és légúti mikroterhelés, valamint megnövekedett az alveoláris homogenitás a személyre szabott APRV-megközelítés alkalmazásával.²
• Az APRV lehetővé teszi a tüdő stabilitásának személyre szabott kontrollját légzésről légzésre történő alapon, ami nem lehetséges a lélegeztetés más módjainál³

Ez egy nyomáskontrollált lélegeztetési mód, ahol két különböző nyomásszint állítható be (Phigh és Plow), és a két nyomásszinthez két különböző időzítés (Thigh és Tlow). PC-APRV-ben a beteg spontán légzése a felső nyomásszinten (Phigh) történik. Ez a magas Phigh nyomásszint a Thigh időig marad fenn. A két nyomásszint váltakozását a gép váltja ki, és időben ciklikus. A nyomás felengedése idején kilélegzett légzéstérfogat a Phigh és a Plow közti nyomáskülönbségből és a tüdő mechanikájából adódik. Mivel a lélegeztetés során a rezisztencia és/vagy a compliance változhat, a tidal volume és ennél fogva a percventiláció szintén változhat.

Ha alapvetően a tüdő állapota restriktív és hipoxiás természetű, kevesebb és rövidebb nyomásfelengedést kell ütemezni a toborzás megszűnésének elkerülése és a kilégzésvégi tüdőtérfogat megőrzése érdekében. Ha hypercapnia a probléma, több és hosszabb nyomásfelengedésre van szükség a kielégítő lélegeztetés biztosítása érdekében.

Az APRV alkalmazása bizonyítottan elősegíti a spontán légzést, és alacsonyabb légúti csúcsnyomással és jobb oxigenizációval/ventilációval jár a hagyományos lélegeztetéssel összehasonlítva. Emellett a hemodinamikai paraméterek és a splanchnikus perfúzió javulásáról, illetve kevesebb nyugtató/izomrelaxáns szükségességéről számoltak be. Az APRV potenciális klinikai előnyöket biztosíthat az akut tüdősérülés/akut respirációs distressz szindróma lélegeztetési kezelésében, és a gépi lélegeztetés alternatív „nyitott tüdő megközelítésének” tekinthető.

Közepesen súlyos vagy súlyos ARDS-ben szenvedő betegeknél az APRV alkalmazása javította a tüdőfunkciót és a hemodinamikát. Csökkentette a szedatívumok iránti igényt is, illetve a gépi lélegeztetés időtartamát és az intenzív osztályon töltött napok számát.⁴